2021. május 26. – Túlvilági túra a fáraókkal

Reggel korán szerettünk volna útra kelni, de a hotel reggelijére várni kellett, így már elmúlt nyolc, mire elindulhattunk a folyó túlpartján elterülő nekropolisz, a Királyok Völgye felé. A komp tíz percnyi sétára volt, amit persze nem úsztunk meg kéretlen ajánlatok nélkül, ráadásul az egyik – egyébként roppant udvarias – visszautasítás után az egyik lovász válogatott szidalmakat vágott a fejünkhöz. Milyen lelki tusakodás lehet minden napja szegénynek, hogy a hozzánk hasonló mocskos turisták pénzéből kell etetnie a családját… A lényeg, hogy sikerült ráhangolódni a napra. Eredetileg – bár némi fenntartással – biciklibérlésben gondolkodtunk, de természetesen már a kompon kaptuk az ajánlatokat. Az egyik taxis például felajánlotta, hogy egy dollárért elvisz minket a Királyok Völgyébe. (Nyilván azzal a céllal, hogy a program további részére is leszerződünk vele.) Ezt az ajánlatot némi gondolkodás után elfogadtuk, legrosszabb esetben felkészülve arra, hogy majd gyalog folytatjuk a túrát, ami völgynek lefelé nem lett volna olyan vészes. Út közben  vettünk vizet, majd néhány fotó erejéig megálltunk Memnón kolosszusainál is. Elég hosszú hegymenet után megérkeztünk, és nem is kellett csalódnunk, amint kifizettem volna az aprópénzt, elkezdett győzködni - elvégre, hogy gondolhatom, hogy neki egy dollárért megérte az oda-vissza 20 km-es út… -, egyezzünk meg egész napra. Mondtam, hogy az első egyezségünket ő ajánlotta fel, nem az én problémám, ha átverte magát, és nekünk tényleg megfelel, ha innentől gyalog folytatjuk. Persze ha tud újabb visszautasíthatatlan ajánlatot tenni, folytathatjuk a közös utat… Némi kölcsönös rosszallás után végül sikerült megállapodnunk a sztenderd - szállodák és más sofőrök által kínált - ár negyven százalékában. Huszonöt kilométeres túra öt óra várakozással - főleg annak fényében, hogy a gyaloglás lett volna az alternatíva 40 fokban - 10 dollárért nem vészes, a bicikli sem lett volna olcsóbb. Na, innentől már koncentrálhattunk a látnivalókra, ugyanis volt mire.

Nem tudom, hogy mennyire friss szabály, de vélhetően a tömegturizmus felfutása miatt alakult így, hogy a belépő csupán három, szabadon választható királysírra érvényes. A lényeg, hogy némi segítséggel kiválasztottuk a három legszebben festettett kamrát - mármint azok közül, amikhez nem kell extra jegyet váltani több tízezer forintért -, ezek pedig Tausert valamint III. és IX Rameses sírjai. Nekem 16 éve már volt szerencsém látni ehhez hasonló csodákat, de még így másodszorra is nagyon ütős volt az élmény. Tausert sírja azon kevesek közé tartozik, ami nem csak szépen van festve, de még a szarkofágot is meghagyták, és nem valamelyik múzeumban porosodik. III. Ramesesé volt talán a legszebb, a legmozgalmasabb festményekkel, legélénkebb színekkel - de itt már a festményeket plexivel védték a látogatóktól, ami kicsit rontott az élményen - és IX. Ramesesé is hasonlóan színvonalas volt. Persze mindegyik sír őrzője mellénk szegődött és próbált minket információkkal bombázni, de meglepő módon itt már hallgattak a szép szóra és hagyták, hogy magunk fedezzük fel a helyeket. Mire a harmadik sírhoz értünk, már egyre-másra tűntek fel az orosz turistacsoportok, akik mostanra értek ide Hurghadából, és még a jelen helyzetben is többen voltak a kelleténél. Míg mi egy-egy sírban fél órát töltöttünk bámészkodással, nekik öt percük sem volt, elvégre az egész várost bejárni 9 óra oda-vissza utazással nem hagy sok időt a műélvezetre… Kicsit furcsa belegondolni, hogy míg az Óbirodalom fáraói 130 méter magas piramisokat építettek maguknak, addig Théba uralkodói ezer évvel később „megelégedtek” néhány sziklába vájt alagúttal… Mégha ezek művészi díszítése sokkal magasabb szintre is jutott a  piramisoknál. Ami viszont biztos, hogy úgy ötezer, mint háromezerötszáz évvel ezelőtt nagyságrendekkel voltak civilizáltabbak, mint az Omo-völgy törzsei napjainkban...:) 

Amikor visszaértünk a kocsihoz, meglepetésünkre ott várt minket a taxis lánya, mert mint kiderült, az elmúlt két órában tett egy kört… Hát jó, ha az időbe belefér, miért is ne. A következő megálló Hatsepsut-temploma lett volna, de a sofőr előtte még szükségét érezte annak, hogy megálljunk egy alabástrom-faragó műhelybe. Mint a szállásadónktól megtudtuk, a turisták után nem csak fix jutalékot kapnak - függetlenül attól, hogy vásárolunk-e valamit, vagy sem -, de minden elköltött font fele is hozzájuk vándorol… Azért az 50%-os jutalék kicsit mellbe vágott, persze ez a mi esetünkben kerekded nullára jött ki. :) De vissza a nevezetességekhez. A második női fáraó által Amon Ré istennek szentelt halotti templom egészen bizarr látvány. A sziklafal tövébe épített komplexum látványa inkább idéz ötvenéves, semmint 3500 éves épületet, de persze közelebb érve már láthatóvá válnak azok a jelek, melyek segítenek megfelelően elhelyezni az időskálán. Bár a falfestés a legtöbb helyen megkopott, a szobrok és az oszlopcsarnokok miatt így is gyönyörű templomról van szó. De tény, igazán akkor taglóz le, ha az oda vezető lépcső aljától, a fölé magasodó pengeéles sziklákkal együtt csodáljuk. Itt egyébként már tényleg brutális volt a hőség, eléggé pórul jártunk volna, ha végül gyalogolni kell, főleg, mert a Királyok Völgyéből idáig vezető rövid ösvény le van zárva, a kerülő pedig sok-sok extra kilométer. Mire visszaértünk a kocsihoz újabb meglepetésvendéget kaptunk, a taxis a lányán kívül egy cseh lányt is összeszedett valahogy, aki egy távoli Isis-szentélyhez szeretne eljutni, de csakis azután, hogy minket leraknak harmadik, egyben utolsó mai állomásunkon, a Királynék Völgyében. Ez a sofőr tényleg élelmes, és amíg időben érkezik, a részemről inkább elismerést érdemel, sem mint rosszallást…:)

A Királynék Völgye vitán felül a nap legkellemesebb megepetését okozta. Egyrészt ide már alig jutnak el a turisták - orosz csoportból is csak egy rontotta a levegőt, de az sem sokáig -, másrészt pedig az itteni sírok (az alapjeggyel három látogatható) díszítésükben felveszik a versenyt a fáraók kamráival, igaz méretileg valamivel kisebbek. Egyébként itt található II. Ramses feleségének, Nefertárinak a sírja is, ami az egész nekropolisz leglátványosabb és legdrágább látnivalója, de mivel éppen nem volt fejenként száz dollárunk a bejárására, ezért megelégedtünk azzal a videóval, amit a pénztáros mutatott a belsejéről…:) Persze nem mindenki volt így megszorulva, egy kanadai egyetemista pár például simán megvette az extra jegyet, lement, majd öt perc múlva ki is jött a kriptából. Na, így már egy kicsit jobban érthetővé válik, hogy a helyiek miért nézik mozgó erszénynek a külföldieket… Mitöbb, ez a pazarlás még engem is felbosszantott. A három sír, Titi, Khaemwaset és a könnyen memorizálható Amunherkhepshef közül talán Titié volt a legszebben festett kripta, de igazából az összes jó volt, ráadásul az utolsónál nem mással futottunk össze, mint Georgeoval, az Asszuánba megismert olasz fickóval. Beszélgettünk kicsit - az ő kocsijuk ugyanerre a körre nem tíz, hanem negyven dollár volt… -, majd szóba került, hogy őt is érdekelné másnap hajnalban a hőlégballonozás, ami Luxor talán legexkluzívabb programja. Mivel a mi hotelünk félárat mondott az övéhez képest igencsak megörült a találkozásnak, én pedig megígértem, hogy szervezek neki is egy helyet, szóval a napi jócselekedetet is kipipálhattuk. A taxinkra ismét nem kellett várnunk, szóval mára csak attól tartottam kicsit, hogy utólag elégedetlenkedni fog az alkunk miatt. Egyébként hihetetlenek ezek a figurák… Mintha elfelejtette volna, hogy reggel a városi kompon találkoztunk, a kikötőbe megkérdezte, hogy nem mennénk-e inkább visszafelé a privát járattal ötvenszeres áron.

A szállásra visszaérve sikerült lefoglalnom a holnapi ballontúrát, ami után csak egy gyors vacsora – azért a legtöbb étteremben csak megpróbálnak túlszámlázni – fért bele. A ballon ugyanis a Nappal együtt emelkedik a magasba, és ez megkívánja a hajnali fél ötös indulást. Azért nem keseregtünk sokat a feltételek miatt, főleg mert a holnapi túra soha vissza nem térő alkalom. Normál szezonban ugyanis egy repülés fejenként 120 dollár - tehát annyi, mint Kappadókiában, és harmadannyi, mint Baganban -, ráadásul 3-4 napos a várólista, míg manapság 30 dollár, ami igazán barátinak tekinthető. Remélem, azért a felszerelés ellenőrzésén nem spórolnak a szervezők…:)