HUA HIN (2. hétvége)

2019.06.07 – Bemutatkozik a Thai-öböl

Május második felében, és június elején egymást érik az állami ünnepek, így a hosszú-hétvégék is, ám ezek közül az első kettőt még a dél-ázsiai nagy menetelésünk és a költözés kipihenésével töltöttük, hogy aztán a harmadikat is végiglazsáljuk, de immár párszáz kilométer távolságban, a tengerparton. Célul Hua-Hint választottuk, mely a bangkoki elit – beleértve a királyi családot is – legnépszerűbb menedéke, és sokkal emberibbnek tűnt, mint például Pattaya, arról nem is beszélve, hogy a megközelítése is pofon egyszerű. Illetve az lett volna.

Történt ugyanis, hogy az első Bangkokba tartó kisbusz tele volt, a második pedig félúton lerobbant, így a tervezettehez képest gyorsan össze is hoztunk egy óra késést. Ezek után persze az sem lepett meg, hogy a csatakozást is éppen lekéstük, így újabb félórás várakozásra kényszerültünk, de délután kettőre azért csak megérkeztünk az üdülővárosba. Az első benyomás alapján nem volt túl nagy forgalom, de talán majd a parton, gondoltuk még ekkor.

A szállás elfoglalása után – ahol megleptek minket egy privát fürdőszobával, valamint koherens Hello Kitty!-s dekorációval, melyek közül csak az egyiknek örültünk tiszta szívből – elindultunk a víz irányába, és útközben megejtettük az ebédet is. Drágább, mint Thaiföld általában, de üdülőhöz képest azért nem volt vészes. A parton rajtunk kívül szinte nem is volt ember, amit egyébként sem a vízminőség, sem az időjárás nem indokolt. A part ugyanis egyáltalán nem volt szemetes, a tenger kellemesen meleg, és bár messze volt a kristálytiszta kék víztől, azért bőven megfelelt a lubickolásra. Ami pedig csak hab volt a tortán, hogy éppen ma kezdődött a Hua-Hin-i nemzetközi jazz-fesztivál, így vélhetően az este sem fogunk unatkozni.

Valamivel öt óra után beindult a zene, az emberek pedig elkezdtek szállingózni, és sötétedésre már ezres nagyságrendben sétálgattak a kitelepült söntéspultok között. Az előadók többségét ekkor még a különböző thai fegyveres erők házi zenekarai tették ki, de a minőségre így sem lehetett különösebb panasz. Végül úgy döntöttünk, hogy majd holnap töltjük itt az éjszakát, és ma még felfedezzük a város egyéb érdekességeit. Mint például az éjszakai piacot, ami a napközben tapasztalható pangás után meglepően nagynak és forgalmasnak bizonyult.

Vacsora után már igazán nem túl sok mindenhez volt erőnk, így visszatértünk a szállásra feltöltekezni. Energiával, meg némi thai whiskey-vel.